A tanszék története

1921-ben Dézsi Lajos doktorandusza, Téglás J. Béla társaságában kezdte el a munkát a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben. A másfél évtizedes kolozsvári professzori gyakorlat után érkezett kitűnő szöveggondozó és filológus sok területen szinte pótolhatatlan munkát végzett, ám az újabb korok, esztétikai értékekre is figyelő vizsgálata nála háttérbe szorult. A hallgatói munka iránti empatikus érzékenységére azonban sokan fölfigyeltek, így József Attila is. A református tudós halála után felekezeti megfontolásokból is Sík Sándor került a helyére 1932-ben. Tágabb érdeklődésű, nyitott szemléletű, a művek esztétikumára és a kortárs irodalomra egyaránt figyelő nagyszerű előadó volt, aki hagyományt teremtett azzal is, hogy bevonta az oktatásban a franciás Zolnai Bélát és a fiatal Baróti Dezsőt is. A modern filológiák legjobb erőinek hasznosítása kényszerű, de annál gyümölcsözőbb módon folytatódott Baróti Dezső vezetése alatt 1948-tól, amikor bevonta az oktatásba a barbár módon megszüntetett modern filológiák nagy tekintélyű professzorait, így a nagyszerű italianista Koltay-Kastner Jenőt és az alkotó ereje teljében lévő Halász Elődöt, sőt programosan nyúlt vissza olyan szegedi tudósok eredményeihez, mint a néprajzos Solymossy Sándor, vagy a klasszika-filológus Marót Károly. Ez a szakmai koncepció az új intézményrendszerhez igazodva, de szakmailag igényesen folytatódott az ötvenes évek végén az egyetemről 1957-ben eltávolított Baróti Dezső nélkül is. Ennek keretében az előbb két, majd három tanszékre tagolódó egykori intézet, illetőleg tanszék különböző részei váltakozó intenzitással kapcsolódtak be a magyar irodalmi tudományosság munkálataiba. Bár több fontos szerepet játszó és felkészült budapesti irodalomtudós meghívására is sor került, a legszínvonalasabb kezdeményezés és egyben a legkitartóbb munkálkodás nyilvánvalóan az Irodalomtudományi Intézet feladatainak koncipiálásában is részt vevő, s a karon dékáni feladatokat is ellátó Szauder József és ifjú munkatársai, Csetri Lajos és Keserű Bálint nevéhez köthető. A Hajdú Péter dékánsága alatti kivételes virágkort kihasználva ők alakították ki azt a tanítványaiknak is feladatokat adó kapcsolatrendszert az Intézettel és néhány vidéki műhellyel a régi magyar, illetőleg a felvilágosodás és reformkori irodalom területén, amely mai napig hatással van az itt folyó műhelymunkára. A modern magyar irodalom területén nagyszerű felütés volt a Juhász Gyula kritikai kiadás, ám a későbbiekben Tamás Attila erőszakos leváltását követően meglazultak a termékeny szakmai kötődések, amit a horizontális kapcsolatrendszerek kiépítésével igyekeztek ellensúlyozni a fiatalabb tudósok újabb nemzedékei, s ezek közül a leginkább jellegadónak és terménynek az a program bizonyult, amelyet Ilia Mihály munkált ki és gondozott a határainkon kívüli magyar irodalom kutatására.

Balázs Mihály